Via ferrata kezdőknek: milyen felszerelés kell, és melyik nehézségi fokozattal érdemes indulni?

A via ferrata látványos átmenet a túrázás és a sziklamászás között: a kijelölt útvonalakon acélsodronyok, létrák, lépések és egyéb fix biztosítóelemek segítik a haladást, miközben a résztvevő saját felszerelésével folyamatosan biztosítja magát. Ettől azonban még nem válik veszélytelenné. A magasban vezetett, kitett szakaszok, a változó időjárás, a fizikai terhelés és a technikai hibák komoly kockázatot jelenthetnek, ezért az első túra előtt nemcsak a megfelelő felszerelést, hanem a nehézségi rendszert és az alapvető biztonsági szabályokat is érdemes megismerni.

A három alapdarab: beülő, ferrata szett és sisak

Via ferratán nem elegendő egy túracipő és egy karabiner. A biztonsági rendszer alapja a megfelelő mászóbeülő, a kifejezetten via ferratához készült energiaelnyelő szett és a hegymászó- vagy mászósisak.

A ferrata szett két karabineres kantárból és energiaelnyelő egységből áll. Haladás közben mindkét karabiner a sodronyhoz kapcsolódik, az acélkábel rögzítési pontjainál pedig úgy kell átkapcsolni őket, hogy egyszerre csak az egyik legyen lecsatolva.

Hagyományos hevederrel vagy két egyszerű karabinerrel nem szabad ferrata szettet helyettesíteni. Egy esésnél nagy erők léphetnek fel, ezért a via ferrata energiaelnyelő rendszer feladata, hogy mérsékelje a testre és a felszerelésre jutó terhelést.

A felszerelésnél a szabvány és a megfelelő méret is számít

Vásárláskor vagy kölcsönzéskor olyan felszerelést válassz, amely megfelel az adott terméktípusra vonatkozó európai vagy UIAA biztonsági követelményeknek. A beülőnek jól kell illeszkednie, a sisaknak stabilan kell ülnie a fejen, a ferrata szettet pedig a gyártó utasítása szerint kell a beülőhöz rögzíteni.

A modern ferrata szetteknél a gyártó meghatározza azt a testtömeg-tartományt is, amelyre a rendszer használható. Ez különösen fontos könnyebb gyerekeknél vagy nagyon nagy testsúly esetén, mert ilyenkor külön biztosítási módszerre lehet szükség.

Kezdőként érdemes olyan helyen kölcsönözni felszerelést, ahol annak állapotát rendszeresen ellenőrzik, és meg is mutatják a helyes használatot.

A kesztyű nem kötelező, de sokat segíthet

A sodrony hosszabb használat után kidörzsölheti a tenyeret, ráadásul egy sérült acélkábelből kiálló apró fémszál is kellemetlen sérülést okozhat. Ferrata kesztyű vagy jó tapadású, ujjatlan mászókesztyű ezért kényelmesebb és biztonságosabb fogást adhat.

A lábbeli legyen stabil, jól tapadó talpú és megfelelően tartsa a lábat. Rövidebb, könnyebb útvonalon egy jó túracipő is elegendő lehet, nehezebb, sziklás terepen azonban a merevebb megközelítő vagy könnyű túrabakancs előnyösebb lehet.

Nem minden ország ugyanazt a nehézségi skálát használja

A via ferrata útvonalak értékelésére több rendszer is létezik. Az UIAA az olasz skálát használja nemzetközi ajánlásként, amely F, PD, D, TD és ED fokozatokat különböztet meg. Az Alpok más részein, különösen Ausztriában és Németországban gyakran az A–E, esetenként A–F rendszerrel találkozhatsz.

A betűjel önmagában azonban nem mond el mindent. Egy útvonal nehézségét több tényező együtt adja:

• mennyire meredek vagy függőleges;
• vannak-e áthajló szakaszok;
• mekkora a kitettség;
• mennyi ideig tart a túra;
• milyen hosszú a megközelítés és a lejutás;
• van-e útközben kiszállási lehetőség.

Egy technikailag könnyebb, de hosszú és magashegyi útvonal fizikailag és mentálisan is megterhelőbb lehet egy rövid, alacsonyabban fekvő ferratánál.

Kezdőként ne a határaidat keresd

Első alkalomra érdemes kifejezetten könnyű, rövid, jól kiépített útvonalat választani. Az osztrák rendszerben ez jellemzően A vagy A/B nehézség, az olasz–UIAA skálán pedig F vagy PD kategória lehet.

Az első túrán nem az a cél, hogy technikailag kihívó szakaszokat teljesíts, hanem hogy megtanuld a karabinerek átkapcsolását, kitapasztald a mozgást acélsodrony mellett, és kiderüljön, hogyan reagálsz a magasságra és a kitett helyzetekre.

A tériszonyt nem lehet pusztán akaraterővel kikapcsolni, ezért első alkalommal különösen fontos a fokozatosság.

A karod helyett a lábad dolgozzon

A kezdők egyik tipikus hibája, hogy túl erősen húzzák magukat a sodronyon. Ettől az alkar gyorsan elfárad, miközben a lábak sokkal nagyobb izomcsoportjai kihasználatlanul maradnak.

Amikor csak lehet, a lábaddal lépj és told magad felfelé, a sodronyt pedig inkább egyensúlyozásra és biztos fogásra használd. A tested maradjon közel a falhoz, a mozdulatok pedig legyenek nyugodtak és tudatosak.

Ha egy rövid függőleges szakaszon már néhány méter után teljesen kifárad az alkarod, érdemes megállni biztonságos helyen, pihenni, majd átgondolni a mozgástechnikát.

Az időjárás ferratán különösen fontos

Az acélsodronyokkal felszerelt útvonalak zivatarban kifejezetten veszélyesek. A villámlás mellett az eső is komoly problémát okozhat, mert a szikla és a fém lépések csúszóssá válhatnak, a lehűlés pedig magasabban gyors lehet.

Indulás előtt ellenőrizd az időjárás-előrejelzést, és ne csak azt nézd, várható-e eső a völgyben. Hegyi környezetben a zivatarok, szél és hőmérséklet sokkal gyorsabban változhatnak.

Fontos az is, hogy tudd, mennyi idő kell a teljes útvonalhoz, beleértve a beszállást és a lejutást. A késő délutáni indulás könnyen azt eredményezheti, hogy sötétedés előtt már nem érsz le biztonságosan.

Első alkalommal oktatóval a legjobb megtanulni

A ferrata alapmozdulatai első látásra egyszerűnek tűnhetnek, de több olyan helyzet adódhat, amelyet videóból nehéz jól elsajátítani. Ilyen a karabinerek kezelése, a biztonságos távolság tartása, a pihenés, az előzés vagy az, hogyan kell reagálni egy elfáradt társ esetén.

A német és osztrák alpesi szervezetek is azt javasolják, hogy kezdők képzett szakembertől sajátítsák el az alapokat. Egy rövid bevezető túra sokkal többet adhat, mint az, ha valaki rögtön egyedül próbálkozik.

A jó első ferrata után maradjon benned tartalék

Az első útvonal akkor van jól megválasztva, ha a végén nem az az érzésed, hogy éppen csak túlélted, hanem az, hogy megértetted a mozgást, élvezted a magasságot, és maradt erőd a biztonságos lejutásra is.

Kezdőként inkább válassz egy fokozattal könnyebb útvonalat, mint olyat, amelynek a nehézségi határán mozogsz. Ellenőrizd a felszerelést, az időjárást, az útvonal hosszát és a kiszállási lehetőségeket, és az első alkalmak során menj tapasztalt kísérővel vagy oktatóval.

A via ferrata éppen attól jó, hogy fokozatosan lehet benne fejlődni. A nehezebb szakaszok később is ott lesznek; az első túrán sokkal fontosabb megtanulni biztonságosan mozogni rajtuk, mint minél magasabb betűjelet kipipálni.

Fotó: Magnific